Hús nélküli élet

Tegnap milánóit főztem, így ma nem kell. Az olasz konyha apa kedvence, és nála két dolog mindig minden körülményben szóba jöhet. Az egyik a milánói, a másik a pizza. Én nem annyira szeretem az olaszos ízeket, de mivel apa odavan érte, én meg apáért :), ezért sűrűn megcsinálom.

Azt gondolom, hogy ezt az ételt nem igazán lehet elrontani, és tényleg sokan kedvelik. Még azt is mondhatom rá, hogy olcsó és gyorsan elkészíthető.

Természetesen hús nélkül készül. Én szójából készítem, de lehet gombával vagy zöldségekkel is készíteni. Általában rosszul készítik el a szóját az emberek, és azt mondják, hogy büdös, szaga van. Ez akkor igaz, ha nem ismeri az ember a titkot. Tudniillik azt, hogy sós vízben jól meg kell főzni a szóját, aminek nem kell sok idő, majd leszűrni és hideg vízben állni hagyni kicsit. Aztán jól kinyomkodni és átmosni. Utána már nem lesz szaga.

Ha gyorsat és gyorsan szeretném ezt megcsinálni, akkor szójagranulátumot használok, de megmondom őszintén, annyira nem szeretem. Sokkal inkább szeretem a kockát, amit a fent említettek alapján megcsinálok, majd húsdarálóval (mert van azért itthon ilyen nekünk) ledarálom. Szerintem sokkal jobb a kinézete, és az állaga. Persze mostanában kevés az időm ilyesmire.

1 fej hagymát lereszelek, olajon megpirítom, beleszórom a pirospaprikát, és kicsit összesütöm. Majd beleöntök 2 dl paradicsompürét. A legjobb természetesen az, amit az ember otthon eltesz, a saját kertjéből. Ezzel ismét sütöm kicsit, és hozzáadom a szóját. Kb. 8-10 dkg szóját készítek el. Fűszerezem sóval, oreganoval, bazsalikommal, 1-2 gerezd fokhagymával, és kb. 20 percig főzöm. Természetesen, ha bővebb szafttal szeretjük, akkor több vizet kell ráönteni. Figyelni kell rá, mert könnyen odaéghet.

És természetesen durumspagettivel tálaljuk. Lehet rá reszelni sajtot, de ha akik nem esznek sajtot, azok reszelhetnek rá tofut is.

Pár napja megint és újra megnéztem a Julie and Juliet című filmet. Ez az egyik olyan film, és a Csokoládé, ami nagy hatással van rám.Ez indított arra, hogy létrehozzak egy főzős blogot.

A magam kedvéért és örömére. És ha megoszthatom ötleteimet, tapasztalataimat, azokkal, akik szívesen olvasnak ételekről, süteményekről, főzésről, annak mégjobban örülök :)

Visszatérve... Megosztó film azok körében, akik szeretnek főzni. Nekem tetszett. Attól függetlenül, hogy homár, kacsa, vagy valamiféle állat készült benne, amit nem ennék meg, de a hangulata... Meryl Streep... és persze Párizs...

Olvasgattam ezzel kapcsolatban, hogy ki kinek a könyvét főzné végig. Nos, én azt hiszem maradnék a jól bevált, és jól működő Horváth Ilona szakácskönyv mellett. Persze a húsos részeket kihagynám, vagy átalakítanám (mert lehetséges!), de nem ez a célom.

Néha azt érzem, hogy de jó lenne tudni jól, jobban, még jobban főzni. Alapvetően szeretek, bár van olyan, hogy nincs, és szenvedek azzal, hogy mi is legyen az ebéd. Te is?

Gondoltam, bátorítom magam itt, és megosztom azokat az ötleket, terveket, recepteket, amik nálunk, a mi családunkban népszerűek, és remélem bátran újakat is kipróbálok. Szeretek kísérletezgetni. A mi családunk eszik még állati eredetű termékeket (csak húst nem), én szívesen kacsingatok és kipróbálgatok vegán dolgokat is. Apa ennek nem mindig örül, mert ő a régi, hagyományos ízek kedvelője, de azért hős, és mindent megeszik. Legfeljebb azt mondja: "Ilyet máskor nem kérek."

Két törpével élünk együtt. Egyik 3 éves, aki két dolgot nem szeret: enni és aludni. Enni csak és kizárólag olyat, amit szeret, de ez igen  gyakran változik. Ti. hogy éppen mit szeretne enni :)) Ezért izgalmas az anyalét. 9 hónapos kisfiam pedig ellentétje ennek. Ha lehetne mindent megenne, megkóstolna. Őmellette az élet nem egyszerű, mert mindig rettenetesen és látványosan unatkozik, és szórakoztatni kell. Így néha elég nehéz főzni, de bármit is alkotni.

Nos, ezzel a lelkülettel és lelkesedéssel indulok neki.